EGYÜTTJÁTSZÁS

(esettanulmány)

 Sátor Nóra

Károli Gáspár Református Egyetem

Nem látjátok, hogy az ember mi? Féreg,

Mely majd formáland angyali pillangót,

S az ítéletre pajzsa nélkül tér meg.

Mint gyámkő gyanánt gyakran a művészek

Szobrot tesznek, hogy a párkányt emeljék;

De rosszul esik, ha arra nézek,

Mert oly görnyedt, hogy térde éri mellét

S félős, hogy megszakadhat: nem különben

Cipelte e sereg szörnyű terhét.

De nem egyformán voltak gyötrelemben:

más-más követ vitt minden kárhozott váll;

s ki még leginkább vala türelemben,

sírva látszék mondani: „Nem bírom már!”

Dante: Isteni Színjáték. Purgatórium, X. ének.

 KIVONAT

Az alábbi tanulmányban egy diagnosztizált, borderline személyiségzavarban és bulimia nervosaban szenvedő páciens: B. Tünde, s egy egészséges kontrollszemély: R. Eszter ház-, fa-, állat-, ember- és szabadrajzait elemzem.

Tünde szívesen mutatta meg magát, rajzaira a térkitöltés, változó nyomaték és vonalvezetés, integrálatlanság, tematikailag a pusztulás és agresszió jellemző. Gazdag képi világa és verbális asszociációi szorongásról, impulzuskontroll-problémákról, személyiségének integrálatlanságáról, ego- és szuperego-deficitjéről s alacsony szintű elhárításokról (projekció, hasítás) tudósítanak. Mindezek alátámasztják a borderline személyiségzavar diagnózisát.

Eszter rajzainak visszatérő témája maga a hiány, tesztviselkedésére inkább csak a megfelelni vágyás volt jellemző, inkább elfedni szeretett volna, semmint megmutatni. Rajzaira a dinamikus vonalvezetés, egyszerűsége ellenére jó formanívó, a kontúrok ábrázolása részletek nélkül, éntávoli, absztrakt megjelenítés a jellemző. Egyetlen kivételt egyik emberrajza jelent, a később elemzett okokból. A rajzok és a hozzá fűzött asszociációk azt jelzik, hogy Eszter lehetőségeihez képest szűkebb térben éli életét, nehezen kontrollálható, s néha ki is robbanó indulatokkal él. Feszültség-mentesítő elhárítására az elfojtás, a regresszió jellemző.

A rajzvizsgálat során elsősorban annak projektív jellegével kapcsolatos problémák fogalmazódtak meg, különösen a borderline beteg vizsgálata kapcsán.

A VIZSGÁLT SZEMÉLY ADATAI:

-         Név: B. Tünde

-         Születési idő: 1974.

-         Nem: nő

-         Végzettség: Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola

-         Foglalkozás: nem dolgozik

-         Kezesség: jobbkezes

-         Rajzos múlt: nem tanulta, de évek óta használja feszültségoldásra

-         A vizsgálat időpontja: 2002. április 17-23, teszt felvétele április 17.

-         Diagnózis: F 60.31, borderline személyiségzavar;

       F 50.2 Bulimia nervosa

            Bár bulimiás problémái és a borderline életvezetés 11 évvel ezelőtt indult, csak 8

hónapja diagnosztizálták az OPNI-ban. Ezt követően több alkalommal kezelték ott. Beszámolója arra enged következtetni, hogy általános állapota az első időszakban javult, de ismétlődő gyógyszerabususai, játszmái dekompenzálták a stáb kezelőképességét, kiírására 7 hónap után ezért került sor. Néhány napos otthonlét után suicid fenyegetettség, beszűkült tudatállapot miatt mentő szállította be a Szent Imre Kórház zárt részlegére, ahol a jelen vizsgálat is történt.

RÉSZLETES ANAMNÉZIS

A kontaktus létrejötte:

A Szent Imre Kórház zárt osztályán találkoztunk. Kezelőjével való beszélgetésre hivatkoztam, de jeleztem, hogy a vizsgálatban való részvétel nem kötelező. Gondolkodás nélkül igent mondott: ’legalább beszélgethetek valakivel’.

Aktuális tüneti kép: 

A beteget ellátó intézmény munkaerőhiánnyal küzd, kölcsönorvosokkal dolgozik, és kezelői kapacitásának határai szűkek. Kezelőorvosával is csak néhány mondat erejéig tudtam beszélni. Ő ’színes szélesvásznú’ borderlineként adta át, aki jól kooperál, minden vele való foglalkozásnak örül. Nem látta akadályát a tesztfelvételnek, de jelezte, hogy igen gyorsan képes dekompenzálódni, elképzelhető, hogy meg kell szakítani a tesztfelvételt. Pszichológusa nincs, a kórrajzban írt adatok főként a fizikai státuszra vonatkoznak. Mindezek miatt a tüneti kép leírásánál csak saját megfigyeléseimre, illetve a felvett CPI mutatóira tudtam támaszkodni.

A beteg tünetként hirtelen kirobbanásait, hangulatváltásait, öngyilkossági késztetéseit, körbenforgó gondolatait említi meg. Zavarja, hogy másra sem tud gondolni, mint az evésre, ugyanakkor alig eszik, mert néhány falat után nem tudná abbahagyni az evést. Az utóbbi héten többször falcolt, még a zárt osztályon is meg tudta oldani, de ezek a karcolás szintjét érték csak el.

Az öt találkozás alatt viselkedése megváltozott. A kezdeti megfelelni vágyást mélyülő raport váltotta fel. Gyorsan kialakult egy indulatáttételes helyzet, s viszontindulatáttételem is csak erőfeszítések árán volt kezelhető. Az utolsó beszélgetésen, mikor ismételten tisztáztuk, hogy a továbbiakban nem találkozunk, csalódott, indulatos lett.

Egy jellemző tünetét kiemelném: hasítása két ponton volt tisztán tettenérhető: egyrészt szüleiről beszélve fokozódó intenzitással jelent meg a jó, szerethető anya és a gyűlöletes, brutális apa. Másrészt többször kínálta meg a lehetőséget, hogy olyan dolgokat is elmondana, amit eddig más kezelőinek nem (mindannyian férfiak voltak), mert visszaélnének vele, de nekem elmondaná. Ezt visszautasítottam, bár ilyenkor érezhetően távolságtartóbbá vált. Néha egy beszélgetésen belül is hirtelen váltott a hangulata, ezek a tartalmi résztől relatíve függetlenül, de énérintett helyzetekben jelentek meg. A beszélgetés során időnként az érzelem- és tartalomgazdag elbeszélést kiürült, általánosító mondatok váltották fel. E töréspontok rendszerint akkor jelentkeztek, mikor sztereotipnak nevezhető kérdéseket tettem fel, s amikor traumatikus életeseményekről számolt be.

Hosszmetszeti kép:

Tünde vidéken született, édesanyja 16, édesapja 17 éves volt ekkor, húga 4 évre rá született meg.  5 éves koráig éltek ott, azért kellett elköltözniük, mert apja rendszeresen verte a családot, az otthont biztosító nagymamát is. Csak halvány emlékei vannak erről az időszakról: nagymama gondozta, szülei örökké dolgoztak, alig látta őket. Emlékszik a nagy szegénységre, arra, hogy néha enni sem tudtak. Másik megmaradó emléke a tyúkól, ahová szeretett elbújni, ott meleg volt, csönd és nyugalom.

Több nyomorúságos albérletváltás után budapesti szolgálati lakásba költöztek. Itt kezdett iskolába járni, ami menedék volt a bántalmazó apával szemben, aki 8-15 éves kora közt rendszeresen molesztálta is, s az egész családot bántalmazta. Mindig elő volt készítve egy kis csomag, hogy el tudjanak menekülni otthonról. ’A húgommal beleköptünk az ételébe, s azon gondolkodtunk, elvágjuk a kocsijában a féket’ A mai napig szerepel fantáziáiban, hogy megöleti az apját, és végignézi, ahogy szenved. A gyermekkorában történtek miatt bűntudatot érez: nem tett semmit a történtek ellen. Azzal szűnt meg 15 évesen a molesztálás, hogy életveszélyesen megfenyegette az apját: ha még egyszer hozzányúl, éjszaka átvágja a torkát.

Apja egyébként nagyon szigorú, ’katolikus’ elvek szerint nevelte, már dolgozott, amikor még mindig be kellett számolnia arról, kik a barátai, hol volt aznap és este 10-re haza kellett menni. 21 évesen szökött meg, előbb barátnőjéhez, majd a vőlegényéhez költözött. 

Férjével 18 éves korában ismerkedett meg, rá egy évre összevesztek, egy évig tartott a szünet. Eközben történt, hogy 19 évesen megerőszakolták, emiatt is bűntudata van, mondván, megelőzhette volna. 17 éves kora óta dolgozik, munkahelyeit gyakran váltogatta, hol elbocsátották, hol ő mondott fel, miután dühkitöréseit, sírógörcseit, önkárosításait nehezen tolerálták. A Bölcsödéből azért bocsátottak el, mert szétverte a berendezést. Előtte ’mindig mindenki helyett beugrottam, minden alja munkát elvállaltam, és amikor egyszer negyed órát késtem, ordítozott velem a főnöknő. A kollegáim adták alám a lovat… aztán megtörtént.’ Most is úgy érzi, hogy igaza volt, de nem a berendezést, hanem a főnöknőt kellett volna bántani. Ha nem is ekkora amplitúdójú, de hasonló okok miatt kellett elhagyni a munkahelyeit. 3 év óta nem dolgozik, állapota egyre rosszabb. Iskoláit rossz, közepes eredménnyel végezte. ’Soha nem érdekelt a tanulás, csak a társaság miatt csináltam.’ A főiskola után képzettségénél alacsonyabb munkakörben helyezkedett el.

Jelenleg férjével él, akit kedves, türelmes, érzékeny, zárkózott embernek jellemez, s akit ’női praktikákkal’ nagyon tud befolyásolni. Fél, hogy el fogja veszíteni a betegsége miatt.

Önmagát úgy jellemzi, mint aki segítőkész, szeretetet tud adni, vigaszt tud nyújtani, de türelmetlen, akaratos, sértődékeny és hirtelen haragú. ’Fekete vagy fehér alapon élek, nincs középút.’ Három kívánsága: akiket szeretek, ne veszítsem el, ne legyenek betegségek, és ne legyenek katasztrófák a világon. Gyógyulást attól vár, hogy betartja az orvos utasításait, beszedi a gyógyszereket.

Mondata önmagáról: ’Életvidám, de sérült lelkű ember vagyok.’

AKTUÁLGENEZIS:

Fogadtatás: Az egyetem megkezdése előtt évekig a Szent Imre Kórházban dolgoztam, így sem a személyzet, sem a környezet nem volt ismeretlen. Szeretettel fogadtak a régi kollégák csakúgy, mint a csoportjaimba járó krónikus betegek. Ennek néhány tanújelét a beteg is látta, a kialakuló kapcsolatunkat ez pozitívan befolyásolhatta. Rendezettsége, ápoltsága, szépsége  meghökkentő kontrasztja volt egyrészt a zárt osztályos környezetnek, másrészt a gondozott külső még ki is emelte alkarjának metszéshegeit, kézfején az ott eloltott cigarettáktól keletkezett sárgásan szivárgó sebeket. Kedvesen fogadott, erős kézfogással, s örült, hogy beszélgethet valakivel. A tesztfelvételre az egyik orvosi szobában került sor, ahol eddig még nem járt. Külső zavaró körülmény nem volt. Öt alkalommal találkoztunk. Első alkalommal a rajztesztet vettem fel s a projektív kérdéseket. Másnapra kitöltötte a CPI-t, s tudva, hogy az életéről fogunk beszélgetni, külön kérés nélkül még egy önéletrajzot is írt. Harmadszori találkozást azért beszéltünk meg, hogy az esetleg még felmerülő kérdéseket tisztázhassuk. Ekkor tapasztaltam, hogy olyan mennyiségű élményanyag jött felszínre, amit nem lehetett eldolgozatlanul hagyni, s a kezelővel történt megbeszélés után kétszer háromnegyed órás beszélgetésben egyeztem meg a beteggel. Ezután, bár csalódottan, de tudomásul vette, hogy kapcsolatunk lezárult.

Rajzok aktuálgenezise:

A rajzoláshoz készségesen fog hozzá, bár mosolya először konvencionálisnak tűnik. Elmondása szerint nem volt még rajztesztje, de az OPNI-ban egy festő(terapeuta?)hoz járt át az osztályról. Festményei nem kerültek be az orvosával folytatott beszélgetésekbe, azokat mindig hazaküldte.

Minden rajzi helyzetre jellemző volt, hogy nem kért utasításokat, a rajzait sem kritizálta, s fegyelmezetten alkalmazkodott az elvárásokhoz.

Ház:

-         latenciaidő: 6 mp

-         rajzolási idő: 45 mp

-         A lapot határozott mozdulattal elforgatja.

-         Szukcesszió: Először a körvonalakat rajzolja meg, balról indulva, majd a tető vonalát, utána az ablakokat, kis gondolkodás után az ajtót. Az ajtóra lakatot rajzol. A ház sarkait, s egyik alapját megerősíti. Már adná vissza, amikor észreveszi, hogy ’hopp a kémény lemaradt’. Megrajzolja, még egyszer ’ellenőrzi’, s odaadja.

-         Rajzolás közben megjegyzést nem tett, viselkedése nyugodt volt, a végén megkérdezte: ’mi a következő?’

Fa:

-         latenciaidő: néhány mp

-         rajzolási idő: 8,5 perc

-         a lapot először elfordítja, majd visszaállítja az eredeti állapotot.

-         Szukcesszió: Először egy ágat rajzol meg a bal oldalon, pillanatra megáll, majd tovább húzza a vonalat, a lap bal alsó sarkáig. A jobb oldali törzs vonalával folytatja. (Elsőre úgy tűnik, hogy egy lent erősen kiszélesedő törzsű fát rajzol). Megrajzol két „főágat”, s ezen a ponton involválódik. Az állandó sebességű vonalvezetés dinamikussá válik, arca kipirul, mimikája érzelmeket tükröz, feszültségről árulkodik, testhelyzete is feszültebbé válik, ’beledől’ a rajzolásba. Tovább rajzolja a főágakat, aztán a mellékágakat. Pár mp-re megáll, majd az addig törzsnek tűnő rész alsó kétharmadába gyökereket rajzol. Egy jobb oldali mellékgyökérnél jelenik meg az első erősebb nyomaték, s onnan kezdve több hullámvonalat rajzol. ’Ezek férgek’, közli, utána újra csendben rajzol. Két odú kerül a lapra, majd ismét erős nyomatékú hullámvonalak, s megerősít néhány gyökeret. Legvégül rajzolja meg a talajvonalat.

Állat:

-         reakcióidő: 20 mp

-         rajzolási idő: négy perc

-         Lapot tétován elforgatja, feszültsége csökken

-         Szukcesszió: Először néhány tétova körvonal jelenik meg, majd határozottabb mozdulatokkal a ’sörény’. Az állat ’arcvonásait’ először tréfásnak rajzolja. A lábakat ismét lassabban rajzolja, többször erősítget a vonalakon, közben testtartása, mimikája feszültté válik. Végül visszatér az archoz, változtat a száj vonalán, megnagyobbítja a szemeket, az egész hangulatát megváltoztatja. ’Hát ilyen állat nincs is’ állapítja meg végül. ’Ez olyan kitalált állat. Lehet ugye ilyet is?’

Ember (1.):

-         latenciaidő: 5 mp

-         rajzolási idő: 7 perc

-         Először az arc kontúrját rajzolja meg, majd a hajét. Utána a vállak, a kar, a felsőtest körvonalai jönnek, majd a lábak. Ezután kezdi részletezni az arcot: halvány vonásokkal először, aztán erőteljesebben kiemeli a szemeket. Megerősíti a test vonalait, egyre szélesítve azokat. Visszatér a hajhoz, egyre dúsabbá teszi, elmerül benne. Legvégül rajzolja rá a könnyeket. Hangulata ugyan változik közben: saját arc-, és ceruzavonásai előbb lágyak, majd együtt változva egyre keményebbek, de a ki is hangsúlyozott szomorú tekintetet nem érzem hitelesnek.

Ember (2.) (anamnézisére való tekintettel egy férfialak megrajzolására is megkérem)

-         latenciaidő: 3 mp

-         rajzolási idő: 8 perc

-         A lapot megfordítja

-         Szukcesszió: Arcán először halvány mosoly fut át, aztán elkomolyodik. A fejnél kezdi a rajzot, halvány vonalakkal rajzolja a kontúrt és az arcot is, majd dinamikusabban átrajzolja, vállak, felsőtest, karok, lábak a további sorrend. A ’vázlat’ után visszatér a fejhez, a hajat gyors, rövid mozdulatokkal rajzolja, megerősíti a szemet, a szájat, fogakat rajzol bele. Szűkülő íveket rajzol a nyakhoz, egyre erőteljesebb mozdulatokkal, itt involválódik valójában, szimpatikus aktiváció, motoros nyugtalanság jelenik meg. A láncot rajzolja meg következőként, majd a jobb oldali kést és a vért, közli is, hogy ’ez a vére… nagyon sok vért, halált és szemet szoktam festeni’. Utána újra csendben marad, megrajzol még egy kést, aztán a kezeket, a ruhaujjból kicsöpögő vért, amit ismét nyomatékosít verbálisan. Utóbbi elemeket hosszan rajzolja, több időt szán rá, mint magára az emberalakra. Mikor visszaadja a lapot, már ismét nyugodtabb.

Szabad rajz

-         latenciaidő: 7 mp

-         rajzolási idő: 4 perc

-         Elsőként a keresztet rajzolja meg, majd egy téglalapot, utána a hullámvonalakat, melyeket férgeknek nevez. A virágokat láthatóan nagy kedvvel részletezi. Legvégül, kis gondolkodás után az angyalt rajzolja meg. ’Ez itt maga’, mutat rá, nem nyugtatva meg túlságosan a megjegyzésével.

EGYBEVONT ELEMZÉS

Tünde rajzai közel azonos formanívót, térkezelést, s éppen változatosságában azonos vonalminőséget mutatnak. További közös jegy még, hogy a három utolsó képen ábrázoltaknak a jobb (lapon baloldali) fele az erőteljesebb, kidolgozottabb.

Egy bizonyos nézőpontból a hat rajz sajátos dinamikájú sorozatot alkot, a ház és a szabadrajz mintegy keretbe foglalja a középső négy képet, mely további két részre tagolható.

A ház a nyitókép, ha kapcsolati dinamikában értelmezem az, amit önmagából bemutatkozásként megmutat. Nem a valódi önmagáról szól, de a perspektívában s a nagyméretű ajtóban ott a jelzés, hogy közeled(het)ünk felé.

A fában, éppen Tünde személyiségéből adódóan rapidan tárja fel önmagát, s mintegy előrevetíti a következő három képet is. Nagy vonalaiban nézve a személyiségrészeinek hű lenyomata. A gyökérzet és törzs képviselte ösztönén és én közt nincsen határ, az én szinte csak traumákból és ösztönökből áll, amin ül az integrálatlan, töredezett felettesén.

Az állat- s a két emberrajz az előző kép kibontása, sajátos módon köthetők össze: vonásaikban számomra Tünde személyiségrészei tükröződnek. Az ’állat’ tekintete szigorú, komor (asszociátumként megjelenik az oroszlán, ami egy általános férfi-szimbólum, az erő és hatalom megtestesítője), mintegy felettesén lenyomat. A nőalak tekintetben ott a tehetetlen szomorúság, a passzivitás, az erőtlen én jelzése. A férfialaknál pedig a primér indulat jelenik meg, megdolgozatlan és kontrollálatlan ösztönkésztetések projekciója.

Az utolsó képen perspektívaváltás történik, mintha felülről látnánk a képet, távolodva. Ebből a távolságból szemlélhető csak meg igazán a személyiség integrálatlansága. Ugyanakkor egyfajta megoldási lehetőség is benne rejlik, a Hamupipőke- és Csipkerózsika-történetek sajátos esszenciája van benne: nem meghalni, csak egy burok mögött védve lenni minden traumától mindaddig, míg jobbra fordul a világ.

Ez egy elsősorban tartalmi jegyeken alapuló, dinamikus megközelítés, de számomra így vonható egységbe a hat rajz. Ezt a megközelítést alátámasztják mind az anamnesztikus, mind pedig a CPI adatok, illetve a később elemzett rajzi jegyek is.

A RAJZOK EGYENKÉNTI ELEMZÉSE

HÁZ:

Fenomenológiai leírás: Álló, lap közepére helyezett, nagyméretű rajz. Többségében gyenge nyomaték, egyenletes vonalvezetés, néhány megerősített éllel. Sztereotip ábrázolás. Kiemelendő az arányaiban nagyobb méretű ajtó, s az azon lévő lakat.

Globális elemzés: A rajz hangulati tónusa inkább hűvös, de ezzel éles ellentétben áll a projektív kérdésekre hozott verbális anyag. A figyelem a megerősített házsarkakra, illetve a tető egyenes, alsó vonalára irányul. Kidolgozás egyszerű, ábrázolás sztereotip. Összességében integráltnak tűnik.

Részletes elemzés

Óvatos kezdés, sematikus ábrázolás, nem akar először sokat megmutatni magából. Feszültségekre utal a megerősített fal, elhárításokat mozgósít, hogy ami belülről feszíti, ne tudjon kitörni.

E megerősítés kapcsolatba hozható bulimiás problémájával is: fokozottan kontrollálja testhatárait, az utóbbi időben alig eszik (igen sovány), és tetemes idejét elveszi az ezzel való foglalkozás.

Az utótesztnél mondja, hogy fontos a sok ablak, hogy be tudjon sütni a nap, attól lesz meleg a házban. Jelzés ez arra, hogy nincs elég belső tartalék, a tápláló melegnek kívülről kell érkeznie.

A nagyméretű ajtó nyitottságra, de túl nagy nyitottságra utal. Erre a nagy ajtóra lakat kerül kívülről, jelezve, hogy néha kívülről kell határt állítani, akárcsak most is történt: zárt osztályra szállítással.

S bármilyen nagy is az ajtó, nem tűnik hívogatónak, leginkább egy pincelejárathoz hasonlít.

FA:

Fenomenológiai leírás: Álló, nagyméretű rajz, enyhe bal széli pozíció. A vonalak nyomatéka fluktuáló. Vonalvezetése változó, ívekből és hullámvonalakból áll, néhány megerősített részlet található. A törzs és a gyökérzet elhatárolása bizonytalan. Talajvonal a fánál gyengébb nyomatékú hullámvonal. Lombozat hiányzik, az ágak sem egymással, sem a törzzsel nem állnak kapcsolatban. Több különleges jegyet is tartalmaz: két odút a törzsön, valamint férgeket a gyökérzet és törzs körül.

Globális elemzés: Spontán kifejezés. A kép ziláltságot, fenyegetettséget sugall. Nincs egyetlen figyelmi fókuszpont, bár a tekintetet inkább a gyökérzet-törzs komplexum vonzza. A rajz diszharmonikus, integrálatlan

Részletes elemzés:

Nagyméretű, szinte az egész teret kitölti, szimbolizálva azt a létet, amelyben él, s amiben másnak alig jut hely. Informatív a fa egyes részeinek aránya: a gyökér-  (37%) és a korona-szisztéma  (45%) túlhangsúlyozott. A fa halott, „felzabálták a férgek”. Ez utalhat arra, amit a beszélgetésekben is jelzett: kiszolgáltatottnak és védtelennek érzi magát. A kérdésre, hogy ki menthetné meg a fát, válasza: „ha valaki meggyilkolná a férgeket”.

Levelei nincsenek. Az egydimenziós vonalágak egy kivételével nem ízesülnek a törzsön, a másod- és harmadlagos ágak sem mindig egymáson, utalva ezzel a felettesén töredezettségére.

Az anamnesztikus adatok (brutális apa, távollévő anya) feltételezni engedik, hogy még az integrált felettesén megjelenése előtt agresszióval átitatott tárgykapcsolatok épültek be, melyek nyomán belülre került egy üldöző világ, s ez egy ideális felettesén-előfutárok kialakulását megakadályozta. A CPI második skálahetesének zuhanó íve is (szocializáltság 17, önkontroll 11, tolerancia 0 pont) is a szuperego-deficitről informál.

Az énerőt szimbolizáló törzs az egész fának mindössze 18%-a. Az én gyengeségének jelzése még, hogy a fa, kicsit távolabbról nézve alig látszik. Derékrészén s a törzs-gyökérzet átmenetnél két odu található, a személyiség sérülésének jelzéseként. A gyökérzet túlhangsúlyozott, egydimenziós vonalakkal jelzett, az ágak elrendezéséhez hasonlóan[1]. Ösztönfeszültségről tudósítanak. Közülük másznak elő a férgek, amik a fa halálát okozzák. A pusztító erők a tudattalan szférából származnak, belülről „rágják” a személyiséget, de az agressziót nem tudja megélni sajátnak, hanem kívülről jövőnek (ld. erről emberrajzot).

A beszélgetésben mondta: „megmászott az apám, az az undorító féreg”. Valahogy így másszák meg a fát a férgek is. A rajzot szemlélve nem lehet nem észrevenni, hogy az általa féregnek nevezett rajzi elemek a sperma ikonikus ábrázolására hasonlítanak, s az odúk felé tartanak. S van még egy elem, ami ezt az értelmezési kört látszik alátámasztani: több utalás történt arra, hogy az utóbbi időben rendkívül rendezetlen szexuális életében az anális régiónak is szerep jut. Ily módon felvetődik, hogy a két odú és a férgek ábrázolásában a két behatolási kapu és a spermák manifesztálódnak. (Ezek után talán érdemes azon is eltűnődni, hogy a férfialak rajzán a mellkas két nyílása, s az akörüli rajzi elemek milyen jelentéseket hordozhatnak.)

ÁLLAT:

Fenomenológiai leírás: Álló, közepesen nagyméretű rajz, enyhe balszéli pozíció. Változó nyomaték és vonalvezetés. Képzeletbeli lényt ábrázol, megerősített, érzelmet tükröző ’arcvonások’-kal.

Globális elemzés: Spontán kifejezése egy képzeletbeli lénynek. Különös jelentőségét az adja meg, hogy rajzolás közben változtatta meg az érzelmi-hangulati tónusát. Figyelmi fókusz az ’arcra’ irányul.

Részletes elemzés:

Különleges jelentőségűnek érzem a rajzot, mely Tünde működésébe enged betekintést. Az állatábrázolásnál a rajzolók személyiségük ösztönös oldalát is megmutathatják. Ez a kép ugrásra kész ösztönimpulzusokról, agresszív feszültségről ad hírt.

A rajz látványa s ahogyan Tünde bánt a készülő rajzzal, bennem egy plüssfigurával, mint átmeneti tárggyal való manipulációt idézett. Az először kedves, lágy rajzot megváltoztatta (a szóbeli utótesztnél már nem is emlékszik erre). Ahogyan haladt előre, úgy vált egyre feszültségterhesebbé mind a légkör, mind pedig a rajz. Végül az ábrázoltat gonosz szörnyetegnek, büdös, gusztustalan lénynek, dühösnek minősítette, majd szinte átmenet nélkül kezdett beszélni apjáról, annak agresszivitásáról, a molesztálásokról. Amikor az indulati hullám lefut, halvány asszociációjaként megjelenik az oroszlán[2]. Tünde farajzánál is az derült ki, s ezt jelzi férfirajza is, hogy agresszióját nem mindig tudja sajátként megélni. A gyermekkori traumák mély nyomot hagynak a személyiségben, s kétszeresen traumatizált, aki szülőtől szenvedi el. A szeretet és a rettegés, gyűlölet ugyanahhoz a személyhez fogja fűzni, az ambivalencia örvényébe sodorva. Ennek tükröződését látom a rajzban.

EMBER (1)

Fenomenológiai leírás: Álló, közepesen nagy méretű rajz, enyhe bal széli pozíció. Változó nyomaték és vonalvezetés.  Megerősített kontúrok. D szintű alakábrázolás. Szembenálló alak, torzított testkép, a jobb oldali testfél nagyobb méretű. Lábfej hiányzik, kezek nem látszanak, mellkas hangsúlyozott. Arc érzelmeket tükröző, könnyeket rajzol.

Globális elemzés: Spontán kifejezés. Érzelmi, hangulati tónusa szomorú, kis daccal és mártírsággal a tekintetében. Személyiségszintje erős D-szintű. A figura passzív, elhagyatott, energiátlan. Formailag több helyen is torzított, elsősorban a jobb felkar, a bal arcfél, illetve a lábak. A szomorú, kislányos arccal ellentétesek az erőteljes, maszkulin jellegű karok és lábak. A rajz diszharmonikus.

Részletes elemzés:

Az étkezési zavarokban szenvedők gyakran elmondják, hogy mikor tükörbe néznek, úgy érzik, szinte az egész tükröt kitölti alakjuk. A belső, megváltozott testséma nem engedi látni a valós arányokat.[3]  Tünde rendkívül sovány, most is alig eszik, ennek ellenére rajzolja „hájasra” magát.

A dús haj megrajzolásánál elidőzött Tünde. Az ábrázolás és az általam is tapasztalt viselkedés egyaránt arra mutat, hogy szexuálisan vonzó akar lenni, ami egyébként sikerül is: igen szép, önmagára adó nő.

Más vonatkozásban pedig: sajátos kettősség látható a rajzon. Míg az arc, a haj ábrázolásában nőiesség megjelenítésére törekszik, addig a test erősen maszkulin jellegű. E maszkulinitás mellett is passzívnak tűnik az alak. A nőies/férfias vonások keveredése szexuális identitás problematikát is felvethet.

EMBER (2):

Fenomenológiai leírás: Álló, közepesen nagyméretű rajz, enyhe bal széli pozíció. Nyomaték nagy különbségeket mutat. D szintű alakábrázolás. Arc erős érzelmeket tükröz, megerősített arcvonások, tágra nyitott szem és száj, fogak ábrázolása, az áll is megerősített. Haja égnekálló. Test az arcnál kidolgozatlanabb, a bal kéz megcsonkított, lábak befejezetlenek. A test több sebből vérzik, kések állnak ki belőle, nyakánál fogva ki van kötve.

Globális elemzés: Spontán kifejezés. Érzelmi, hangulati tónusa kettős: agresszív, ijesztő, másrészt szenvedő is. Személyiségszintje erős D. A rajz diszharmonikus.

Részletes elemzés:  

A rajzon „kitör” a primer agresszió: vér, csonkítás, sebek. Az ellenkező nemű alak ilyen fokú kedvezőtlen beállítása a másik nemre irányuló agresszív projekció megjelenítése, és itt ez nyíltan, kontrollálatlanul történik. Kernberg írja le a gyermekkori sérülések kapcsán, hogy miután a szelf- és tárgyreprezentáció internalizálódott, így a személy egyszerre azonosíthatja magát az agresszorral és áldozattal. Az agresszív érzelem a harag érzéséből a gyűlölet érzésévé változik. A gyűlölet krónikus, az agresszív affektusokhoz rögzült, benne alapelemként a vágy, hogy a gyűlölet tárgyát megsemmisítse, vagy hogy neki szenvedést okozzon, illetve hogy szadisztikusan kontrollálja a tárgyat és uralkodjon felette, mert csak így képes saját autonómiáját és szabadságát megélni. Itt a kontinuum több pontja is megjelenik: Egyrészt a (szelf és a) tárgy megsemmisítése is jelen van, hogy vége legyen a szenvedésnek: késszúrások, megcsonkított kéz; másrészt a szadista öröm a tárgy szenvedése felett: a tárgy kontrollálása: a nyakon lévő lánc inkább kikötést, semmint akasztást mutat, illetve a lábak hiánya, hiszen így elmenekülni sem tud.

A korai sérülés miatt nincsenek igazi szelfreprezentáció határok, illetve kialakulatlanok, így felvethető a saját személyiség megjelenítése is ebben az ellenkező nemű rajzban. (S itt visszautalnék a fa részletes elemzésének végén írottakra is.) Gyakori öngyilkossági kísérletei, az öncsonkításnak is felfogható cigarettacsikk-eloltások a kézen, illetve a rajzokon való megjelenítésük az intenzív düh kitörései, s tudattalan élmény-hozadékai is vannak: azonosulhat kínzójával és az áldozat szerepét saját elidegenedett testébe vetíheti. Másrészt diadal is ez a betegség és halál felett, felsőbbrendűség, a kivetített kínzók feletti győzelem élménye.

SZABAD RAJZ:

Fenomenológiai leírás: Álló rajz, változó vonalvezetéssel és nyomatékkal. Üvegkoporsót ábrázol, rajta és körülötte részletesen kidolgozott virágokkal, kereszttel. A lap alján ismételten megjelenik a féregmotívum. Tetején egy angyalt ábrázol.

Globális elemzés: A rajz integrálatlan, s részben ennek köszönhetően hordoz többféle hangulati tónust, kifejezési módot. A tekintet először a nagyméretű, megerősített kereszten akad meg.

Részletes elemzés:

Az utolsóként felvett szabadrajzok jövőképet is megfogalmaznak. Kilépéseivel (öngyilkossági kísérletek, gyógyszer túlfogyasztások) a lehetőségek közös kapujába érkezik, a várakozás, vagy ha a meghívott meseszimbólumoknál maradunk: a tetszhalál állapotába. Innen már kétfelé ágazik az út, hasított tárgyképeinek megfelelően: Vagy nincs segítség, nincs feltámadás, úrrá lesz a rossz és jön a visszavonhatatlan pusztulás, a férgek; vagy sikerül győzedelmeskednie a  jónak, az idealizált angyalnak, eljön a „királyfi”, van ébredés, feltámadás

ÖSSZEGZÉS

A rajzok visszatérő témája a pusztulás és az agresszió, azokon megjelenik mind a támadó, mind az áldozat. Tünde tesztviselkedése, rajzai, a hozzá fűzött verbális asszociációi és a CPI egyöntetűen szorongásról, impulzuskontroll-problémákról, személyiségének integrálatlanságáról, ego- és szuperego-deficitjéről s alacsony szintű elhárításokról (projekció, hasítás) tudósítanak. Mindezek alátámasztják a borderline személyiségzavar diagnózisát.

Tündét olyan pillanatában ismertem meg, amikor együttműködő volt, életét, gondolatait, érzéseit a maguk sokszínűségében és erejében tudta megmutatni. Annyi rövid idő alatt is kiderült, hogy nagyon megterhelő lenne vele dolgozni, s kis belső tartalékai miatt elég kétséges egy terápia kimenetele. Másrészt viszont spontaneitása és kreativitása, érzéseinek mélysége nagyon megmozgatott, megragadott.

Bár fő vonalaiban egyet tudok érteni önmagáról mondott mondatával, bennem nagyon korán felidéződött egy verssor: „ … mert nehezen költözik az, ki a források közelében lakhat”. Hölderlin ugyan teljesen más kontextusban használta, de ez Tündére is igaz. Olyan korai szakaszban, az eredethez oly közel sérült meg, hogy onnan csak emberfeletti erőfeszítések árán tud majd elmozdulni – ha tud.